Vége?

Vége?

Az életem túl bonyolult, nem lehet szavakba önteni csak pohárba!

           Sajtos Tamás

Bakancs lista - No 1

   A kocsi rendben van, most már akkor komolyan el kellene kezdeni használni, szóval első pontnak menjünk el és nézzük meg Loch Ness-t!

   Ezennel meg is volt a bevezetés….

   Balázs, Elkapitáno és jómagam, a kocsit megtankoltam, Elkapitáno meg bevásárolt 3 kilo csirkemellből és megcsinálta a különleges pácot. Balázs egy feladatot kapott, hogy írjon ki kettő-három jó zenei CD-t, utólag is megmondva nem sikerült teljesen abszolválni a feladatot.

   Ha jól emlékszem, akkor reggel 7-kor vagy 8-kor indultunk, mert nem rövid az út, az időjárás jelentés szakadó esőt mondott, de minket ez nem zavart, mert elviekben mire odaérünk már nem fog esni.

   Reggel én persze időben ott vagyok Balázsék háza előtt, de persze mint mindig Elkapitánóra most is várni kell. Csak hozza és hozza lefelé a sok motyót a lakásból és pakolja csordulásig a kocsit. Én csak a bakancsomat tettem be és a mobilomat, se sör se semmi, hisz vezetek.

   Kín keservesen beültünk a kocsiba, Balázs a balomon, aki majd navigál, hátul középen pedig a nagy mosolygós Elkapitáno.

Irány Losch Ness! Nah ne siessünk, máris mondta Elkapitáno, hiszen meg kellene valahol még gyorsan reggelizni. Öcsém… Rendben, irány Westhill és odafele akkor megállunk a nagy Tesco-ban és vehetsz magadnak valami kis kaját.

   Westhill, nagy Tesco. Csodálatos reggel, én lazán egy energiaitallal és négy nagy csokis muffinnal le is tudtam a reggeli kérdését, közben látom, hogy Elkapitáno meg mint a hülye rohangál a húspult mellet és májast keres, komolyan akkor már úgy gondoltam, hogy ha eddig nem volt semmi bajom, akkor most már lesz. Lassú, de nagyon, az út meg hosszú.

   Jön végre, kiló kenyér, májas, kolbász meg minden olyan dolog, amivel iszonyatosan tele tudja szemetelni a kocsimat.

   Bevertem a kis energiaitalomat és megettem egy csokis muffint, a reggeli nagyon fontos, nos én csak olyan dolgokat ettem-ittam amitől maximum csak a vesém áll le, de finom! Elkapitáno is megette lassan, de iszonyatosan lassan a kis szendvicsét, majd már az idegrohammal küzdve úgy határoztam, hogy egyen a kocsiban csak haladjunk!

   Irány Alford! Gyerekek nem kell aggódni, tudom az utat, pár hete voltam ott a Transport Múzeumban. Iszonyatosan nyomom neki, hiszen hullára van terhelve a kocsi és mindannyian bevagyunk kajálva. GPS jel nincs, mert amint elhagyod a várost nincs térerő és se Elkapitáno se Balázs mobilján nem volt jel, szóval csak úgy mentünk a semmibe, annyit tudtunk, hogy a nyugati part irányába megyünk és kész. Elvileg a terv az volt, hogy Alfordba be sem megyünk, csak elmegyünk a közelében, de a legnagyobb meglepetésünkre egy tábla jön velünk szemben, hogy Welcome to Alford! Szuper, mondom ennél jobb nem is lehetne. Ok, ha már itt vagyunk, akkor álljunk meg és szerezzünk térerőt.

   Térerő nincs, de csak akadozik valami és nehezen, de valamit kitudunk olvasni a mobil térképéből, hogy csak a főúton kell haladni és kész.  Kihajtok Alfordból és haladunk tovább, közben Elkapitánonak lett jele és látja, hogy marhára nem jó irányba haladunk, de nincs baj, mert lát egy kis ösvényt, és ha arra ráhajtok, akkor simán visszatérünk a főútra, ami nyugatra visz! Az ösvényt úgy vettük észre, hogy satu fékkel és kanyarodva kellet bevenni, de megcsináltuk, éljen a 15 éves rally tapasztalat a zsigás korszakból (most mosolygok).

  

   Szóval elkezdett szakadni az eső, kopott gumik, 1.2-es motor, három hülye megy Loch Ness-be grillezni… Kell ennél több? Nem!

   Lassan, de biztosan haladunk előre és elérkeztünk a nemzeti parkba, a kocsit nyomatom szépen ötösben, de látom, hogy egy bazi nagy emelkedő van előttem és lehet vissza kellene kapcsolni négyesbe, mire ezek a gondolatmenetek átmentek az agyamon, már régen hármasban voltam, végül kettesben és beraktam egybe, majd lefulladtunk. Az összes lámpa elkezdett villogni, olaj, motor és még Elkapitáno is felkapta a fejét. A tükörben látom, hogy Audis terepjáró megállt és lejjebb gurult. Beraktam egybe, de nem akarta a jót és csak gurultunk vissza. A fordulatszámmérő hatezer ötszáznál kezd el a vörös zónában lenni, nem volt mese pörgettem hatezerre és kifaroló kerekekkel elindultunk. Elkapitáno ezt úgy élvezte mintha a hullámvasúton lennék. Az Audi lassan de biztosan elkezdett jönni utánam. Elkapitáno kérdezte, hogy mi lett volna, ha nem megy fel a kocsi a lejtőn, mondom akkor kiszállsz és te a lejtő tetejéig gyalog jössz. Az esőben!

   Az Audis még vagy 2 órán át követet minket és nagyobb lejtők előtt jól lemaradt, látta, hogy szépen haladunk, de iszonyatosan szakad az eső és nagyon komoly emelkedők vannak. Hála égnek nem volt semmi gond és szépen megcsináltuk az egészet.

   Megpihentem egy benzinkúton, mert a kicsiben azért fárad az ember, főleg a térdeimet érzem. Vettem egy újabb energia italt amikor látom a pultnál, hogy Nagy Britannia autós atlasz csak két font. Mondtam a kedves néninek, hogy csapja mellé, mert nincs kedvem eltévedni. Balázs nagyon örült a térképnek, ami olyan nagy volt, hogy amikor kinyitotta én nem, hogy váltani, de még kormányozni se tudtam és a szélvédőn sem láttam ki…

   Megyünk Loch Ness-be, és bumm további jó kis egy órás út után szépen el is értük a tavat. Basszus tényleg úgy néz ki, mint ahogyan a National Geographic-on láttuk. Egyszóval szép. A tövében vagy egy várrom és mi úgy határoztunk, hogy megnézzük, persze ez nem jött össze, mert a parkoló tele volt, szóval inkább haladtunk tovább és kerestünk valami olyan helyet ahol letudjuk rakni a kocsit és tudunk egy jót grillezni a parton.

   Vannak kis pihenők az út szélén, én randomra megálltam egy mellet és leparkoltunk. Kipakoltunk és fotóztunk, a hely csodálatos. Bakancs fel és irány a vadon. Nagy csomagokkal és iszonyat mennyiségű hússal haladtunk lefelé a kis ösvényen a parthoz. Lenn a parton a legnagyobb meglepetésünkre találtunk egy talicskát amin kivallóan lehet grillezni. Elő az instant bbq szettekkel és kezdjük is, de sajnos volt egy kis baj, a bbq szettek kicsit öregek voltak és szinte semmilyen hőt nem csináltak, így necces lesz a tarja sütés. Ok, terv a következő én lelépek és keresek egy kis boltot és veszek bbq szettet. Mennék én, de pont akkor jött le egy norvég diáklánytársaság, hogy ők biza a nagy vikingek leszármazottai és anno ez a vidék az övék volt és most megfürdenének a tóban. Engem az se érdekel, ha maga a Szent szűz húga vagy csak dobjad lefelé a ruhádat. Én nem akartam elmenni bbq szettért, mert nagyon megnéztem volna, hogy tényleg van a másik nemből is olyan idióta ember, aki képes a hideg vízben megfürdeni és nem vagyok egyedül.

   Elmentem a bbq szettekért, de mire visszatértem a lányoknak már nyoma sem volt, Elkapitáno monda, hogy meghívta őket egy kis „husira”, de nem akartak maradni.

   Körülbelül 2 kiló húst sütöttünk meg és a komplett szív leszakadós állapotig eljutottunk. Csináltunk egy pár képet majd szedelőzködtünk. Loch Ness csodálatos hely, mindenki, aki arra jár, nézze meg, elvileg 2 üveg Whisky után maga a lény is előjön.

 Loch Ness

A kis csapat 

BBQ a talicskán

A kézmosó "szörny"

A hideg tó

Lazulás

Nos, ez volt a Loch Ness-i túra elképzelés, de viselkedni kellet...
 

   Eloltanánk a kis parazsat, szóval Elkapitánoval lementünk és vettünk egy kis vizet, mire Ő nagy örömében ugrálva mondja nekem, hogy az egyik kis norvég lányka itt hagyta a melltartóját. He mondom egyik sem volt neon zöldben, de Elkapitánó csak mondta, hogy de-de pont az volt neon zöldben aki a legjobban nézett ki. Én csak lehajoltam és vettem vizet a palackba, fordulok meg és látom, hogy ez a hülye még mindig a ruhadarabbal szenved, de nem tudja kibogozni. Én csak nézem, hogy eléggé hosszú a pántja egy normális fürdőruha melltartóhoz, de én nem követem a szokásos női divatot. Nagy nehezen sikerült kibogoznia mire én már iszonyatosan röhögtem, mert nem melltartó volt, hanem egy olyan férfi fürdőruha ami egy kis tanga és válladra akasztod a pántját, tudjátok amiben a drága Borat barátunk is feszítet. Elkapitáno is felismerte a ruhadarabot majd még vagy húsz percig mosta a kezét a vízben….

   A kocsit megfordítottam menetirányba és elindultunk vissza a városba, ott leparkoltunk és kávéztunk egyet, közben persze a sok-sok szuvenír boltban nézelődtünk, bármerre nézel mindenütt pólók és kitűzök a szörnyről, szuper hely.

   Véglegesen bepakoltunk és elindultunk Aberdeenbe vissza, de útközben kaptam egy telefonhívást, ami kompletten megváltoztatta annak a napnak az értelmét…

Most az olvasó ír

Kedves Olvasóim!

   Sajtos Tamás vagyok, de gondolom, aki olvas, az tudja. Kicsit több mint egy éve csinálom ezt a blogot. Élvezem? Igen, nem rossz, de ami a legjobban motivál benne az az, hogy csak az írásaimmal, sok embernek mosolyt tudok csalni az arcára, mert mondjuk ki az igazságot, sok érdekes és fura dolog történik velem. Ez az egyik, a másik fontos dolog, hogy van egy barátom aki eljött a hazájából és csupasz seggel új életet kezdett a UK-ben, a blognak köszönhetően semmilyen váratlan dolog nem érte, mert tanulva az írásaimból, hogy hogyan kell bankolni, vagy hogyan kell a Insurance számot kérni, sikeresen gondok nélkül megtörténtek. Ennek örülök, legalább ennyi értelme volt, de most válasz lépés előtt állok…

   Nem akarom abbahagyni, de tényleg nem könnyű. Eljutottam arra a szintre, hogy mostmár annyira nincs időm esténkét ezzel foglalkozni, hogy elhatároztam, hogy igyekszek heti egyszer, vasárnaponként új dolgot írni. Ha van erőm és megy az írás, akkor nem csak egy, hanem kettő témát is megírok.

   Nem akarom abbahagyni, mert a statisztikai adatok szerint nem kevesen olvassák, de nem tudom kik olvassák, idegen személyek akik tanulnak Skóciáról, Pszichológusok akik látják egy rumos elme gondolatait vagy maga az FBI, mert az USA-bol nem kevesen követnek.

Statisztika 

 Most pedig megragadnám az alkalmat és szeretnélek megkérni benneteket, ha tetszik a blog és szeretnétek, hogy folytassam, akkor kérek, írjatok rám a következő e-meil címre: blog.tamas.sajtos@gmail.com

   Arra szeretnélek kérni benneteket, hogy 1-2 sorban mutatkozzatok be nekem, persze itt azokra gondolok akik idegenek számomra, azaz sosem találkoztunk és a blogot vagy megtalálta az interneten vagy valamelyik ismerősöm ajánlotta. Írjátok le, hogy mi tetszik a blogban, mi az, amiért olvassátok és, hogy folytassam vagy ne? Magatokról ugye 1-2 sort, kik vagytok, honnan, hány évesek vagytok meg ilyenek.

   Köszönöm nagyon, most hagyom ezt a dolgot 1-2 hétig és majd látjuk, hogy lesz-e folytatás vagy nem! De szeretném megköszönni nektek, hogy eddig is olvastatok és támogattatok. Legyetek jók, remélem folytatjuk, mert vannak érdekes dolgok!